Gyújtsunk gyertyát március 15-én!

Évről évre nehezebbnek tűnik emlékezni. Nem mintha nem akarnánk, de ahogy telnek az évek, úgy nő a szakadék közöttünk és azok között, akik hősies küzdelemben adták vérüket és életüket a hazáért.

Évről évre nehezebbnek tűnik kapcsolódni. Nem mintha nem akarnánk, de ahogy telnek az évek, úgy lesznek a saját kis életünk problémái sokkal fontosabbak azoknál, akik képesek voltak megérteni az akkori kor hangulatát. Tudjuk, hogy nem csak megtalálni kellene a kapcsolódási pontot, hanem ott viselni, valahol mélyen, ahol a kokárdát szoktuk, de azzal ellentétben nem csak egy-egy napra, hanem örökké, de nehezen megy akkor, amikor egy egészen másfajta ellenféllel kerültünk szembe.

Láthatatlan az ellenfelünk, de kemény lesz a harc ellene, s nem, most nem elsősorban a vírusra gondolok, hanem a félelemmel közösen született felelőtlen viselkedésre. Gondoljunk csak bele! Ott voltak a márciusi ifjak, akik gondolkodás nélkül néztek szembe azzal, ami rájuk várt. Gondoljunk csak bele, a történelmünk hány és hány csatáján bizonyították erejüket és mindent legyőző, már-már nem e világi bátorságukat! Gondoljunk csak bele, hogy mit gondolnának rólunk, hogy mi nem vagyunk képesek a saját, önző érdekeink helyett mások védelmét előtérbe helyezni! Gondoljunk csak bele, mennyire éreznék feleslegesnek az összes erőfeszítésüket, ha most képesek vagyunk a saját vesztünkbe rohanni felelőtlenül! Sokszor érezzük nehéznek az életünket. Ez természetes. Sokszor félünk a jövőtől. Ez természetes. Aggódunk a szeretteink miatt. Ez természetes. Ami azonban nekem is sokszor segít: visszagondolok arra a bátrakkal teli történelemre, és tudom, hogy bár nekik sem volt könnyű, de megtették, amit kellett, és így maradtunk fenn több mint ezer évig egy maroknyian, ellenségek tengerében is emelt fejjel.

Most is ezt kell tenni. Védeni magunkat, szeretteinket, ahogy a mai kor megkívánja. Ha kell, azzal, hogy a szavunkat emeljük fel, ha kell, azzal, hogy segítünk másoknak, ha kell, akkor azzal, hogy követjük az utasításokat. Most is velünk vannak a hősök, akik nehéz döntések súlyát viselik. Segítsünk nekik, ki-ki a maga lehetősége szerint! Otthonainkban pedig gyújtsunk március 15-én egy gyertyát, s gondoljunk egymásra szeretettel! Én hiszek abban, hogy a nemzet szíve akkor is képes együtt dobbanni, ha nem vagyunk egy helyen.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő